Összetett fűtési rendszerek, több lábon álló lakóház

Létrehozva 2013. április 11. (csütörtök) 10:52
Találat: 1264

Már elcsépelt téma, talán már unalmas is, de még mindig aktuális: emelkednek az energiahordozók árai. Ehhez idén egy újabb jelenség társult: bizony, a gázcsapot el lehet zárni. Ebből pedig előbb-utóbb, de leginkább előbb komoly problémák lesznek.

Érthető a lakosság félelme, és érthető az igény is, hogy a kényelmes, és még mindig majdnem a legolcsóbb vezetékes gáz mellett legyen valamilyen tartalék, alternatív lehetőség.

Természetesen ez az alternatív energiahordozó is szervesen illeszkedjen be a meglévő vagy újonnan készülő fűtési rendszerbe, az átállás legyen egyszerű, és amennyire csak lehet, maradjon meg a komfort. Ma már nem igazán számít igényes megoldásnak a szobánként elhelyezett elektromos hősugárzó vagy olajradiátor. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy tömbházban, egy átlagos városi lakásban nem nagyon van más lehetőség. A családi házak egyik előnye itt mutatkozik meg: valójában a helyigény és a pénztárca az, ami korlátokat tud szabni, a műszaki lehetőségek elméletileg majdnem korlátlanok. A továbbiakban – a teljesség igénye nélkül – ezeket a több hőtermelős rendszereket fogjuk áttekinteni.

Gázkazán
Ahol van vezetékes gáz, általában találunk gázkazánt is. Ezt tulajdonképpen a gázprogramnak köszönhetjük, amikor tömegesen építették ki a hálózatot. Sok vidéki lakóház ekkor kapott radiátoros központi fűtést. Ma ezek a hőtermelők már cserére érettek, sőt valójában célszerű zárt égésterű, kondenzációs készülékre váltani. Sokan nem teszik, mindössze a kazánt cserélik ki egy hasonló, újabb kivitelűre. Pedig a kondenzációs technikára való váltás többletköltsége ma már megtérül: akár 20–40%-kal is kevesebb lehet az éves gázszámlánk.


Szilárdtüzelésű kazánok
Vidéken kézenfekvő gondolat szilárdtüzelésű kazán beállítása a meglévő gázkazán mellé (1. ábra). Mindezt persze úgy kellene megoldanunk, hogy az átállás minél egyszerűbb legyen, a gázkazán vegye észre a szilárdtüzelésű készülék begyújtását, és a rendszer gond nélkül működjön tovább. Azonban ne felejtsük el, hogy a két készüléknek mások az üzemi feltételei, és nekünk mind a kettőre ügyelnünk kell!

Amiben a szilárdtüzelésű berendezés más: általában csak magas hőmérsékletet tud előállítani, illetve ekkor működik a legnagyobb hatásfokkal, sok esetben a megengedett üzemi nyomása nem teszi lehetővé zárt rendszerben való alkalmazását. Nem tudjuk egyik pillanatról a másikra leállítani, mint a gázkazánt, amikor a rendszer nem kér hőt.

Ezért a szilárdtüzelésű kazánokat csak úgy lehet egy ilyen rendszerbe beilleszteni ha

 

Hőszivattyúk
A második hőtermelő természetesen lehet a ma „csodaszernek” titulált hőszivattyú is. Itt azzal a problémával szembesülünk, hogy a gázkazánok kis tömegárammal és nagy hőfoklépcsővel, a hőszivattyúk pedig nagy tömegárammal és kis hőfoklépcsővel dolgoznak. Ráadásul a hőszivattyúk HMV-termeléskor rengeteget veszítenek a hatékonyságukból, a pillanatnyilag rossz COP vagy az elektromos fűtőpatron miatt. Feltétlen előnyük viszont, hogy árammal üzemelnek, amit nem csak gázból lehet előállítani, és a hősugárzónál sokkal olcsóbban fűtenek. A levegő-levegő hőszivattyúk pedig fűtési üzemben a leolvasztási időszak alatt nem fűtenek. A rendszerbe illesztés receptje:

 

Napenergia
Másik „csodaszerünk” a napenergia, ami mindenhol ingyen hozzáférhető. Az ingyenesség ára viszont a drága rendszer, ami a hozzáférést biztosítja. Célszerűen használhatók használati melegvíz-termelésre. A jól meghatározott kollektorfelület akár májustól októberig majdnem teljesen fedezni tudja a HMV-igényt.

Tekintve azonban, hogy télen alacsony a szolárhozam (rövidebbek a nappalok, alacsonyabban jár a nap), fűtésre lényegesen kisebb mértékben képes. Csak alacsony hőmérsékletű fűtéseket tudunk vele támogatni. Az alacsony energiaszintű, illetve a passzívházak esetét leszámítva az ésszerűen kiválasztott kollektormennyiség általában a teljes energiaigény 15–20%-át képes éves szinten fedezni.

Mivel az energia felhasználási ideje általában sem a fűtésnél, sem pedig a HMV-termelésnél többnyire nem esik egybe a napsütéssel, itt is tárolnunk kell az energiát. Tehát a rendszerbe illesztésénél ekkor is puffer-, illetve HMV-tároló szükséges.


Tárolók
A tárolók számát ésszerűen csökkenthetjük. Réteges tárolók alkalmazásánál közös pufferre kerülhet a szilárdtüzelésű kazán és a hőszivattyú, kombinált tároló  esetén pedig a HMV-termelés és a fűtésrásegítés költözik közös fedél alá. Amire vigyázni kell:

 

  A fűtési rendszer
A szekunder oldalt úgy kell kialakítanunk, hogy annak legalább egy részét, de ha lehet, a teljes egészét a rendszerben lévő valamennyi hőtermelő tudja fűteni. Ehhez a fűtési köröket a HMV kivételével kevertté kell tenni, és ekkor a magas előremenő hőmérsékletű berendezések is tudnak az alacsony hőmérsékletű körökre dolgozni.


  Szabályozás
A szabályozásnak célszerű időjárásfüggőnek lennie, és észlelnie kell a különböző hőtermelők bekapcsolását. Sőt, ezen túl az üzemelő hőtermelők függvényében stratégiát is kell tudnia váltani. A feladatra néhány gázkazán szabályozója alkalmas.

Sajnos általában sem a szilárdtüzelésű kazán, sem pedig a hőszivattyú vezérlése nincs erre a feladatra felkészítve. Ezért amit csak lehet

A külön szabályozóknál nagyon óvatosan kell eljárni, mert a fűtési szabályozás különös megfontolásokat igényel, amivel csak kevesen vannak tisztában. A rossz program pedig sajnos a működési zavarok biztos garanciája.

Forrás: http://www.buderus.hu/letoltesek/szakmaicikkek/osszetettfutesirendszerek.html